Megjelent a Zene az életünk című könyv!

A Komárom-Esztergom Megyei kortárs könnyűzene kreativitásban az egyik legnagyobb zenei műhely a Kárpát-medencében. Innen indult a Kaukázus együttes és a Magashegyi Underground. Közel 150 zenekar mutatkozik be a könyvben, riportban, képekben, dalszövegekben. Ezen kívül megjelennek a kiadványban az élő zenét támogató civil szervezetek , így a Magyarock Dalszínház is.

A mai fiataloknak nem sok lehetőségük maradt a társadalomba beilleszkedésre. A kreativitás szabadságot ad az alkotásban, és egyben a fiatalok társadalmi szerepvállalásának lehetséges útja ez. Mindez közösségben és alkotásban tartja meg őket értékesnek.

Az Életünk a zene című új könyv értékeket mutat be úgy, hogy a Peron Music Alapítvány több mint 16 írót kért fel. Olyan hiteles embereket, akik benne dolgoznak a műfajban. A kiadványban új generációk jelennek meg mind alkotóként, mind megszólított művészként. Generációk közötti híd is a könyv, hiszen generációk fognak össze, hogy munkáik, értékeik erősödjenek, sokszorozódjanak. Erre példa kevés van e hazában. A kiadvány szinte valamennyi zenei műfaj értékeire rámutat. Több mint 150 előadó jelenhet meg a kiadványban.

A Peron Music Alapítvány kiadásában megjelenő könyvet 2009-ben az alábbi szerzők írták:
Kovács Héda, Cserteg István, Fatuska Máté, Oláh András, Kozák György, Tóth Tamás, Erdei Attila, Eszenyi-Tóth Cecilia, Hántai Ferenc, Győri Attila, Regős László, Balogh Attila, Bálint László, Hajnal Dóra, Mikus Tamás, Horváth Sándor.

BALOGH ATTILA: MAGYAROCK DALSZINHÁZ (részlet a könyvből)

Színház, zenekar, társaság, csoport

A komáromi Magyarock Dalszínház kuriózumnak számít a megyei rockzenében, hiszen fő tevékenységük a színházhoz kapcsolódik. Mégis kiemelt szerepet szántunk nekik könyvünkben, hiszen munkásságuk nyomán egyre több fiatal kerül közelebb a zenéhez, és a zenés színházon keresztül Magyarország történelméhez. A dalszínház indulásakor alapvető elképzelés volt a magyar szerzők történelmi musicaljeinek, rockoperáinak színpadra vitele. Azóta már saját darabokkal is büszkélkedhet a társulat. Vizeli Csaba, a dalszínház kiötlője és mozgatórugója segítségével próbáltunk – a teljesség igénye nélkül – képet festeni a komáromi társulat tevékenységéről.

-         Mikor és hogyan indult el a Magyarock Dalszínház?

Önálló alulról jövő kezdeményezésként alakult meg 2002 februárjában. Létrejötte konkrétan a városi március 15-i ünnepélyhez köthető. Szerettem volna a korábbiaktól eltérő ünnepi műsort színpadra állítani, A költő visszatér c. rockopera részleteit felhasználva. Megkerestem énekes ismerőseimet, illetve előadtam tervemet több zenekar énekesének is. Volt aki rögtön rábólintott, s olyan is volt, aki kétkedve fogadta, vagy kategorikusan elzárkózott az ötlettől. Végül, egy hónap próbával a hátunk mögött, nagy sikerrel szerepeltünk március 15-én. A műsor pozitív fogadtatása megerősítette a további közös munkába vetett hitünket.

-         A dalszínház története a kezdetektől összeforr a Kormorán együttessel. Honnan ez a különleges kapcsolat?

2002 nyarának végén kerültem kapcsolatba Koltay Gábor rendezővel akivel azóta is számos produkcióban dolgozhattam együtt asszisztensként. A közös munkák során ismerkedtem meg öccsével, Gergővel, aki a Kormorán együttes vezetője. Társulatunk nagyon sokat köszönhet mindkettejüknek. Szakmai munkánk elismeréseként többek között A Megfeszített c. rockopera margitszigeti és csiksomlyói előadásába hívták meg a Dalszínház tagjait, illetve a Napba öltözött leány hangfelvételein és ősbemutatóján is közreműködhettünk.

-         Számos nagyszínpadi bemutató, CD-k, saját musicalek, sztárvendégek, vendégszereplések, rengeteg díj jelzi az utatokat. Jelenleg mi szerepel a repertoárban?

A darabjaink kiválasztása során igyekeztünk törekedni az újdonságokra, illetve igazodni a társulat anyagi és szakmai lehetőségeihez. Minden előadásunk zenés előadás, s egy kivételével minden előadásunk repertoáron van a bemutató óta, ezekkel járjuk az országot. Az 1956, A költő visszatér, A szeretet hídja, Ezredév, Utazás, és a legújabb bemutatónk a Klapka történelmi témájú művek. Jeles eseményekhez köthető a Mária evangéliuma, A betlehemi csillag. Irodalmi ihletésű a Hamlet, Az aranyember, illetve a Will Shakespeare. A Made in Hungária pedig igazi szórakoztató előadás.

-         Hogyan állítotok színpadra egy produkciót?

Minden bemutatónkat egy próbaidőszak előzi meg, amely korrepeticiós, szövegtanulási, tánc és színpadi elemekből áll. Ez a feladat a szereplőknek komoly megterhelést jelent. A munka és iskola mellett összeszervezésük sem egyszerű feladat. Ráadásul a zenés színház talán az egyik legnehezebb és legköltségesebb színházi műfaj. A mai közönség egész estés show műsort vár tőlünk, s ebben mindenkire nagy szerep hárul. Anyagi lehetőségeink nem teszik lehetővé, hogy komoly műszaki stáb végezze a háttérmunkát. Azt szoktuk mondani, hogy nálunk mindenki egy személyben díszletépítő és színpadi ember. Vendégszereplőink visszajelzései alapján éppen ebben rejlik a társulat ereje: tudunk együtt egy célért küzdeni. Szerencsés csillagzat alatt született a Magyarock Dalszínház, hiszen olyan odaadó, és zenéhez értő emberek találkoztak itt, akik korábban nem, vagy alig voltak kapcsolatban a színházzal. A színház varázsa megérintette őket, s ami még fontosabb: szakmailag is letették a névjegyüket ebben a műfajban. Amerre járunk, újra hívnak, elismerik a munkánkat.

-         Mondhatjuk, hogy egyfajta nevelőmunkát is végeztek?

Erre kezdettől fogva törekedtünk. Sohasem akartunk a konkrét értelemben vett szórakoztató műfaj, az olykor színvonaltalan produkciók felé elindulni. Mindenképpen rockzenét alapul vevő színpadi műveket szerettünk volna és szeretnénk bemutatni. Elsődlegesen a magyar szerzők alkotásait, amelyek az irodalomhoz, a történelemhez, Magyarországhoz, a magyarság életéhez kapcsolódnak. Nézetünk szerint a zenés történelem- és irodalomtanítás egy kitűnő lehetőség a felnövekvő generációk nevelésében. Játszani, embereket örvendeztetni szeretnénk. Lássuk, és büszkék legyünk arra, hogy magyarok vagyunk, ebben a csodálatos országban élünk, s hogy ilyen szép történelmünk van. Ez mindentől függetlenül örök érvényű dolog. Ha leszűkítem arra, hogy már hány fiatal került már kapcsolatba általunk a színházzal, akkor már elmondhatjuk: jó úton járunk.

-         Vendégszerepléseitek során a műfaj krémjével dolgoztatok együtt. Közülük sokan fel-feltűnnek a ti produkcióitokban is. A teljesség igénye nélkül mondanál néhány nevet?

A színházi szakma nagyjai közül vendégszerepléseken dolgozhattunk együtt Vikidál Gyulával, Kalapács Józseffel, Varga Klárival, Détár Enikővel, Rékasi Károllyal, Koncz Gáborral, Jordán Tamással és az azóta tragikusan elhunyt Selmeczi Rolanddal is. Saját produkciónkban is üdvözölhettük Varga Miklóst, Forgács Pétert, Bodnár Vivient, Gerdesits Ferencet, Makrai Pált, Nagy Anikót, Bardóczy Attilát és Földes Tamást. Alkotóként eddig Miller Zoltán, Bakó Gábor,  Koltay Gábor, Miklós Tibor, Várkonyi Mátyás és Bródy János kapcsolódott be a munkánkba.

-         Milyen együtt dolgozni a neves emberekkel? Hogy viszonyulnak hozzájuk a fiatalok?

Úgy gondolom, a valódi nagyság abban nyilvánul meg igazán, ahogyan valaki viszonyulni tud a közösséghez. A fent említett művészek egytől egyig igazán remek emberek, odaadásukkal, és munkájukkal méltó példaképek lehetnek a fiatalok számára. Segítségük, a velük való közös munka minden perce élményszámba megy. Mindenki nagy örömmel gondol ezekre a pillanatokra. Számomra az a legnagyobb elismerés, hogy elfogadnak minket, szívesen jönnek hozzánk szerepelni.

-          Többször jártatok a határon túli magyaroknál. Milyen a légköre egy erdélyi vagy egy felvidéki előadásnak?

Nagy örömünkre a kezdetektől fogva lehetőségünk nyílt felvidéki szereplésekre. Ezek minden alkalommal lelki feltöltődést hoztak. Megható volt az öröm, a szeretet ahogy fogadtak bennünket.  Számukra darabjaink mindig plusz töltetet is hordoznak. A legnagyobb sikernek a csíksomlyói oltárnál való vendégszereplést éreztük, ahol A Megfeszített 2005-ös előadásán közel kettőszázezren, a Napba öltözött lány 2006-os ősbemutatóján pedig százötvenezren tapsoltak. Mindenki számára örökre emlékezetes, felülmúlhatatlan élmény volt a közönséggel együtt énekelni a magyar és a székely Himnuszt.

-         A fellépéseken túl komoly anyagi hátteret sikerült kialakítani. Milyen irányba terjeszkedtek?

Régi vágyunk volt, hogy a társulat zenész tagjainak tehetségét még jobban ki tudjuk használni. A Magyarock Musical Band az első olyan zenekar, amelynek repertoárját rockoperák és musicalek betétdalai alkotják. Az alapvetően rockzenekarra hangszerelt dalok igazi koncerthangulatot varázsolnak és a közönség is nagy szeretettel fogadja őket. A héttagú zenekar nagy sikerrel szerepelt már különféle rendezvényeken. Célunk egy önálló CD kiadása, s kiemelt promócióival országos koncertkörutat elindítása.

A zenés színház megfelelő technikai bázis nélkül ma már elképzelhetetlen. Szűcs Attilának és az Eurotrade Kft-nek köszönhetően lehetőségünk nyílt professzionális hang, illetve fénytechnikai berendezések beszerzésére. A saját stúdiónk az egyik büszkeségünk, hiszen önállóan hoztuk létre. Itt készültek A betlehemi csillag című CD hangfelvételei, továbbá két saját szerzésű musicalünk zenei anyagai is.

-         Mit érdemes tudni a saját darabokról?

Már évek óta terveztünk Másik Lehellel egy saját bemutatót, amelyre a társulat fennállásának ötödik évfordulóját tartottuk a legalkalmasabbnak. Az aranyember Jókai legkedveltebb műve, amelynek nagy része Komáromban játszódik. A klasszikus történet kiválóan alkalmas zenés színpadi megjelenítésre. A 2007-es premiert a teljes hazai média figyelemmel kísérte. Örömünkre szolgált, hogy neves színházi szakemberek méltatták a produkciót, amelynek természetesen voltak gyermekbetegségei. Ezek egy részét már a bemutató után korrigáltuk, de 2009 végére átdolgozást és felújítást tervezünk.

Már Az aranyember premierje idején eldöntöttük, hogy második saját darabunk főhőse Klapka György és a komáromi várvédők lesznek. Véletlenül találtam rá Takács Tibor nagyszerű regényére, a Klapka katonáira, amely kiváló alapanyagnak bizonyult. Ez az előadása témán túl két dologban is más a korábbi előadásunknál. Elsősorban a rockzenei motívumok érvényesülnek benne, illetve prózai betétek segítik a darab megértését. Legnagyobb örömünkre a szerző is megtisztelte jelenlétével a premiert, az elismerés hangján szólva a társszerzőkhöz és a szereplőkhöz.