„Színpad a nagyvilág, mennyen s poklon át…”

A címben felfedezhető idézet Bródy János tollából származik, de valóban értelmezhető mindennapjainkra, s a Magyarock Dalszínház életére is. 2002-es alakulásuk óta folyamatos küzdelmek során sikerült rangot kivívniuk maguknak, s tényleg életük részévé vált a színház. Fő törekvésüknek az idei nyáron is igyekeztek eleget tenni, vagyis olyan darabot választani bemutatójuknak, amely valami pluszt, valami különlegeset hozhat a társulat életébe.

Várkonyi Mátyás és Bródy János egy főiskolai felkérés kapcsán kezdett el foglalkozni William Shakespeare életével még a 90-es évek második felében. A főiskolai bemutató végül elmaradt, helyette 1997-ben a Madách Színházban mutatták be a Will Shakespeare, vagy akit akartok című musicalt. Az előadást két évad után az átépítés előtt álló színház levette a műsorról, s azóta is hányatott sorsát élte. A Magyarock Dalszínház már közel három éve tervezi a bemutatót, de különböző okokból ez mindig meghiúsult. Hosszas tervezés után az idei Reneszánsz emlékév tűnt a legmegfelelőbb időpontnak a premierre.

Vizeli Csaba és Bakó Gábor rendezők többször is egyeztettek a szerzőkkel, aminek köszönhetően a darabba új jelenetek kerültek, másokat átdolgoztak a történet gördülékenyebbé tétele érdekében. „Igazán büszkeséggel töltött el minket, hogy a magyar zenés színjátszás kiváló szerzői partnerként tekintettek ránk, és elfogadták javaslatainkat” – mondta el Vizeli Csaba.

A Kultsár iskola tornatermében egész júliusban zengett az ének, a lelkes társulat éjt nappallá téve készült a nagy feladatra. Bakó Gábor kiváló pedagógiai érzékkel, s remek táncos kvalitásait megmutatva, jó hangulatú táncos foglalkozásokat vezényelt, melyet kicsik és nagyok egyaránt élveztek. Bárki, aki ellátogatott a próbákra, érezhette, hogy valami igazán nagy dolog készül. Ezt kiemelték a szerzők is, akik alkotó részt is vállaltak a próbafolyamatok alatt, hiszen többször is tiszteletüket tették Komáromban, javaslataikkal, észrevételeikkel is segítve a munkát.

A bemutatót Észak-Komáromban tartotta a társulat a Tiszti Pavilon udvarán található Amfiteátrum színpadán a szerzők jelenlétében.  Az előadás még a Dalszínházat többször is látott nézőket is meglepte. Igazi totális színházat láthatott a közönség. A Globe Színházat jelképező díszletek között folyt a játék, melynek minden pillanatában érződött, hogy komoly, tudatos munka áll mögötte. A látványos táncbetétek után többször is zúgott a taps, de egy-egy kiválóan elénekelt számot is díjazott a közönség.  A történet maga a színház, és mondhatjuk, a Magyarock Dalszínház története is lehetne. Megküzdve a viszontagságokkal, de kiállva a saját maguk által elképzelt célokért. A szereplőválasztások telitalálatok voltak, szinte mindenki lubickolt a szerepében.   A nagyon szakértő, kötözködő szemek persze találhattak apró hibákat, melyeket, mint Bakó Gábor is elmondta, ők is láttak, s ki fogják javítani, de összességében igazán emlékezetes szép színházi élményt adott az előadás. Nehéz lenne felsorolni mindenkit, aki a színpadon volt, hiszen mindenki megérdemelné a dicséretet, de azért külön ki kell emelni a Willt játszó Szűcs Józsefet, aki nagyon jó érzékkel hozta a sokszor tépelődő, önmagával is elégedetlen főhőst. Molnár Árpád cinikus, köpönyegforgató udvari intrikusa, Balogh Attila „szerzősztárja”, a két főszereplő lány Kuczmann Ágnes és Végh Edina lányos-fiús játéka, a színészeket játszók (Gábor Sándor, Orbán Viktor, Szakács Péter, Szakács Tibor, Vojvoda Miklós) csodálatos táncai, élményszerű megjelenései, Tar Gabriella hatásos kocsmai parádéja mind-mind fénypontjai az előadásnak. A Dalszínház új szereplői (Pekarik Katica, Tihanyi Dániel, Pataki Csaba) jól illeszkedtek be a társulatba, s jól helytálltak a színpadon, a társulat egésze, a táncosok pedig kiválóra vizsgáztak. Szándékosan hagytam a végére Másik Lehelt, aki már sokadszor kápráztatta el a közönséget. A szinte transzvesztita hajlamokat mutató gazdag nemes, Lord Seal szerepében egyszerűen uralta az előadást. Élmény volt hallani, látni.

S hogy mindehhez mit szóltak a szerzők? Az örömtől sugárzó arcú Bródy János már a szünetben elmondta: „Végre értem, hogy ez a darab igazán miről is szól!” Talán ennél jobb kritikát nem kaphat egy társulat.

Folytatás október 10-én Nagyigmándon, október 17-én Érsekújváron, tovább készül az előadás legjobb dalaiból összeállított cd sztárvendégekkel, s a társulat és a szerzők reményei szerint még sok-sok további előadás.

(Mag-Hasadás, 2008.7-8. szám, Monostori Éva)